A japánok sok ajándékot adnak egymásnak az év során. Minden fontosabb hagyományos alkalomból óriási mennyiségű áru és pénz cserél gazdát Japánban ajándék formájában a családok és az egyes emberek között. Újév napján például az emberek általában több száz újévi üdvözlőkártyát találnak a postájukban, a gyerekek pedig zsebpénzajándékokat (otoshidama) kapnak a rokonaiktól és szomszédjaiktól. Az ocsúgen, illetve oszeibo elnevezésű szezonális ajándékokat szeretetük és megbecsülésük kifejezésére adják egymásnak az emberek, az előbbit júliusban, az utóbbit pedig decemberben. Természetesen nemcsak szezonális ajándékozási alkalmak vannak; az emberek kapnak ajándékokat életük valamennyi jelentős fázisában, például születéskor, iskolakezdéskor és tanulmányaik befejezésekor, esküvőkre, nevezetes időskori születésnapokra, halálesetek alkalmából, sőt még a haláluk évfordulóin is. A japánoktól elvárják továbbá, hogy mindig hozzanak magukkal ajándékot, ha meglátogatnak valakit az otthonában, ha bocsánatot kérnek valamiért, ha hosszabb utazásról térnek vissza és így tovább.
Maruyama (1992, p. 2) szerint Japánban negyvenháromfajta szezonális és különféle szertartások alkalmából esedékes ajándékot adnak át, míg Befu (1984, pp. 40–42) nyolcvanöt olyan alkalmat sorol fel, amikor ajándékozásra kerülhet sor. Már ebből is látható, hogy az ajándékozás a japán élet szinte minden eseményére kiterjedhet, és igen sokféle érzést kifejezhet. Ez lehet például gratuláció, bocsánatkérés, érdemek elismerése, részvétnyilvánítás, de sok más is. A japánok rendszeresen adnak ajándékokat egymásnak minden évben számos ünnepi alkalomból is. Ezek között a legfontosabbak közé tartozik újév napja, a Valentin-nap, a karácsony, a lányok babafesztiválja, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség hete (Higan), a fiúk ünnepe, anyák napja, apák napja, az idősek iránti tiszteletadás napja, a csillagfesztivál (Tanabata), és a nyári buddhista ünnepkör (a Bon fesztivál) (Befu, 1984, pp. 40–42). Az ilyen események alkalmából átadott ajándékok három fő csoportba oszthatók: szezonális, szertartásokhoz kapcsolódó, és egyéb alkalmakból átadott ajándékok. Maruyama szerint (1992, p. 3) egy tipikus japán vállalati vezető évente körülbelül kétszázharmincezer jent költ el ilyen ajándékokra. Ezeket az ajándékokat azonban nemcsak személyes érzéseik kifejezésére használják fel, hanem a társadalmi kapcsolatok fenntartása érdekében is. Más szóval, a japánok akkor is adnak ajándékokat, amikor ehhez nincs különösebben nagy kedvük: ez a jellegzetes ajándékozási szokás ritkán lelhető fel más kultúrákban, vagy legalábbis nem valósul meg olyan mértékben, mint ahogyan Japánban meghonosodott. Az ajándékozás szokása tehát fontos bepillantást tesz lehetővé a japán kulturális értékek világába és a japánok mindennapi életvitelébe.
A szövegrészlet Roger J. Davies és Osamu Ikeno: A japán észjárás című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!
