Örömmel közlöm veled, hogy a szokáskialakítás egyik leghatékonyabb eszköze az egyik legegyszerűbb is egyben: a mindenható mantra. Ha észreveszed, ha nem, folyton mantrázol te is: „Nem tudok lefogyni a szülés óta!” „Mindig találok parkolóhelyet, nálam ez karmikus tulajdonság!” „Utálom a fülemet!” „Az élet szép!” „Folyton hülyéket fogok ki randizáskor!” Megalkottál egy „valóságot”, amelyben az egész életeden át ismételgetett gondolatok, meggyőződések, mantrák, szokások és tettek révén létezel.

Ezért van hatalmas szerepe az életed megváltoztatásában annak, hogy megszabadulj a béna mantráktól, és olyan mantrákat teremts tudatosan, majd ismételgess, amelyek összhangban állnak azzal, amit szeretnél megtapasztalni, és aki lenni szeretnél. Olyan az agyunk, akár egy folyton a kedvünkben járó odaadó kutya. Bármilyen információval etetjük, benyeli, bármilyen úton indulunk el, bármennyire őrült útitervet ötlünk ki, beugrik az autóba, és velünk tart, és még az energiáinkhoz is igazodik: „Fogalmam sincs, hogy mi folyik itt, de ha itt táncolnak és nevetgélnek az emberek, én ugatni fogok, köröket futok, és még jelölgetek is egy kicsit erre-arra.” Az agyadat ugyanúgy tudod edzeni, mint ahogyan egy kutyát megtanítasz arra, hogy üljön le, jöjjön oda hozzád, vagy feküdjön le. Nem más ez, mint szándék, egyszerűség, jutalomfalat és ismétlés.

Amikor nekem például elegem lett a pénznélküli formámból, és végre a sarkamra állva eltökéltem, hogy szembenézek a régi „nem engedhetem meg magamnak” új mantrát kezdtem használni, amely így szólt: „A pénz könnyen és szabadon áramlik felém.” Azért működött jól ez a mantra, mert a szavak érzelmi láncot alkottak bennem, és megértettem, hogy a pénz valóban könnyen áramlik bizonyos emberekhez. Bár akkor még gőzöm se volt arról, hogy felém hogyan fog áramlani, de izgatottan vártam a lehetőséget, és energiával töltött fel a kihívás, hogy összekapjam magam, és megvalósulhasson a vágyam. Ez a mantra arra is megtanított, hogy felcsipegessem az igazság azon morzsáit is, amelyek reményt adnak, és arra késztetnek, hogy további nagyobb morzsák után kutassak. Mindez arra inspirált, hogy kismilliószor ismételgessem a mantrát nap mint nap, egészen addig, amíg meg nem ragadt bennem teljesen. Bevallom, ez „A pénz könnyen és szabadon áramlik felém” mantra eleinte siralmasan elcsépeltnek és fennhéjázónak tűnt számomra. De mintha valami varázslat történt volna, szó szerint megkérdőjelezte az anyagi nyűgjeimet. (Egy pillanat, és már mondom is, hogyan.)

Amint kitaláljuk a számodra tökéletes mantrát, arra kérlek, hogy ne forgasd a szemedet, és ne gyere rögtön azzal, hogy olyan, mintha… Koncentrálj inkább az érzelmekre, amelyek feltörnek benned, és arra, hogy milyen mesteri módon szegezik oda a negatív szemléletedet a falhoz. Nem számít, hogy mennyire elérhetetlennek vagy hülyeségnek találod ma a mantrádat, piszkosul nem fog érdekelni majd, amikor már annak a valóságában lubickolsz. Hidd el, hogy semmi elcsépelt vagy fennhéjázó nincs abban, ha azt mondom, hogy a pénz most már tényleg könnyen és szabadon áramlik felém. Ahhoz, hogy a megteremteni kívánt szokásodhoz kitalálj egy mantrát, segít, ha megnézed, hogy most milyen mantrákat hajtogatsz, és milyen haszontalan meggyőződések szerint élsz, amelyeket gyakran nem is tudatosan, de ezzel a szokással kapcsolatban is magaddal hurcolsz. Elő a füzeteddel, és takarítsuk ki elméd pókhálós sarkait!

Ülj le, csendesedj el, és képzeld azt, hogy az új szokásod már a tiéd. Menj bele a részletekbe is, szinte érezd, hogy milyen ez az új, feltuningolt éned. A mindennapi életedben konkrétan mi változott annak eredményeképpen, akivé váltál? Hogyan érzed magad a testedben? Mi lelkesít? Mire vagy képes így, az új éneddel, amire korábban nem voltál képes? Hogyan jellemzed magad? Hogy nézel ki? Ez az új szokás milyen pozitív hatást gyakorol másokra az életedben? Mi más változott még meg az életedben ezen új szokás eredményeként? Ahogy szépen sorban magadévá teszed ennek a szokásnak a jellemzőit, légy résen, mert kifogásokba és akadályokba ütközhetsz. Írd le őket, abban a pillanatban, ahogy megjelennek.

De most hadd folytassam a pénzügyi nehézségekkel küzdő múltbeli énemről hozott példamesémet! Amikor elhatároztam, hogy komolyan nekiveselkedem a pénzkeresésnek, leültem, és elképzeltem, hogy milyen érzés lesz, amikor folyamatosan, heti rendszerességgel érkeznek majd a több ezer dollárról kiállított csekkek. Elképzeltem, hogy álmaim Audiját vezetem. Vizualizáltam magam előtt, hogy kiegyenlítem a hitelkártyáimon felhalmozott tartozásaimat. Láttam magamat, amint nem fukarkodom a borravalóval, pénzt adományozok, virággal, repjeggyel, pónilóval lepem meg a barátaimat és a családtagjaimat. Élveztem a felszabadító érzést, hogy végre anyagilag szabad vagyok.

Eleinte ijesztőnek tűnt elképzelni ezt a jövőt, de ahogy ott ültem, és részletesen belegondoltam abba, hogy mit jelent számomra, hogy van pénzem, újabb hangok törtek fel a tudatalatti gondolatfolyamomban: „Kizárt, hogy valaha is ennyi pénzem legyen! Honnan lenne? A malacperselyemből? Nem engedhetem meg magamnak azt az autót! Arról nem is beszélve, hogy mennyibe kerül egy ilyen kocsi javíttatása! És a tankolása? Abba már prémium üzemanyagot kell tölteni! Térjek már észhez! Hiszen én nem vagyok az a sok pénzt kereső típus! És ha valami csoda folytán mégiscsak pénz állna a házhoz, az ismerőseim azt gondolnák rólam, hogy meg fogok változni tőle. Kinevetnének, neheztelnének rám, vagy hirtelen azt hinnék, hogy túl jó vagyok hozzájuk képest, és pattintanának. Olyan dolgokat kellene tennem, amiket utálok, csak hogy pénzhez jussak. Nagyon nehéz lenne, és nem is hiszem, hogy sokáig ki tudnék tartani. Egész életemben egy matracon fogok aludni!”

Több oldalt teleírtam a siralmaimmal arról, hogy mennyire nem vagyok alkalmas a pénzkeresésre, hogy milyen rossz érzéseim vannak a pénzzel kapcsolatban, hogy mekkora lúzernek tartom magamat – el kell ismernem, meglehetősen kijózanító és szomorú érzés volt. Amúgy is tudtam, hogy egy szánalmas, frusztrált és sikertelen ember vagyok, de – Jóságos ég! – ahogy ott ültem, és bámultam arra a sok mentális méregre, amelyet akaratlanul is magamra és a világra zúdítottam… hát az úgy hatott rám, mint egy ébresztőóra ricsaja.

Több oldalon át dőlt belőlem a pátosz, majd átolvastam, amit írtam, és kiemeltem azokat a legcikibb meggyőződéseimet, amelyek a legmélyebb, leginkább felkavaró reakciókat váltották ki belőlem. Ezt követően álltam neki a mantrám megírásának, mégpedig a következő öt szabály mentén:

1. Gondold végig, melyik az a három–öt leginkább megterhelő vagy szívszaggató dolog, amely az akadályaidat leginkább jellemezte, és írd le őket. (Lehet, olyan gyötrelmesen fog menni neked is, mint Sophie-nak, szóval hallgass csak nyugodtan az érzelmeidre– érezd át, amit leírtál, és figyeld meg, hogy mik azok a dolgok, amelyek leginkább felkavarnak vagy sírásra késztetnek, esetleg összezavarnak.)
2. Írd le ezeknek a negatív meggyőződéseknek az ellentétét. Használj mögöttes értelemmel bíró, érzelmeket kifejező szavakat és kifejezéseket.
3. Kezdj el gondolkodni új mantrákon. Használj hozzá pozitív szavakat. (Ne azt írd, hogy „jól érzem magam, amiért nem dohányzom, hanem azt, hogy odavagyok az egészségesen rózsaszín tüdőmért”!) Minden szónak legyen súlya és érzelmi töltete.
4. Jelen időben írj.
5. Rövid mantrát találj ki.

 

A szövegrészlet Jen Sincero: Vagány szokások című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!