A folyamat elsődlegességének felismeréséhez szorosan kapcsolódva a nyitottság fogalmát számos kínai gondolkodó nagyra értékeli. E helyütt a nyitottság két dologra utal. Egyrészt a valóságnak arra a vonására, amelyet a világegyetem kimeríthetetlen kreativitásaként ismerünk, másrészt az emberek által a kreativitás megközelítésének legjobb módjára: arra, ha nem teszünk úgy, mintha végleges vagy „lezárt” válaszaink lennének az élet alapvető kérdéseire, például arra, „hogyan kellene élni?” és „mi az, ami végső soron fontos?” Ez megmagyarázza, miért volt Konfuciusz „az eretnekekkel szembeni heves támadások ellen”.

Az efféle támadás kizárólag kárt okoz, mert bezárja a kölcsönös interakció és további tanulás elől az ajtókat. Az egyoldalúság elutasításával párhuzamosan a nyitottság előmozdítására fontos példa Csuang Ce, a taoizmus másik alapítója. Szerinte a „Tao” vagy „az Út” végtelen. Nincs vége, és sosem voltak határai. Itt a Tao nem a Whitehead leírásában megjelenő Istent, hanem az általa ismertetett Kreativitást mint végsõ valóságot nevezi meg. A Kreativitásnak mindig többféle kifejeződése létezik, mint amennyit az elme fel tud fogni. Csuang Ce értelmezésében az emberi tudás mindig korlátozott, és sosem merítheti ki a Taót azzal, hogy felkiált: „Ennyi volt” vagy „Vége”. „Az »Ennyi volt« elképzelése szerint megtörténik egy határ kijelölése.” Csuang Ce arra szólítja fel az embereket, hogy töröljék el kicsinyes megkülönböztetéseiket, és múlják felül szokványos, kicsiny világukat. A kizárólagosság mentalitásának Csuang Ce-féle elutasítása a kínai vallási harmonizmus másik alapvető vonása.

Az ősi kínai gondolkodók nagyon szerették a zenét a Tao végtelenségének a metaforájaként használni. A zene lehetőségei végtelenek. Egyetlen zenész sem merítheti ki, legyen bár a legnagyobb is a Földön. Ugyanígy egyetlen gondolkodó sem merítheti ki a Tao igazságait.

Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől való;
A szó, mely rája-mondható, nem az örök szó.
(Weöres Sándor fordítása)

A Tao végtelen, így sosem lehet végleg vagy teljesen egyben megtestesíteni. Más szavakkal: a Tao vagy az Út „nyitott végű”. E helyütt Whitehead kreativitásról alkotott koncepciója hasznos lehet a kínai Tao megértéséhez. Whitehead a végső valóságot Kreativitásnak nevezi. Minden tényleges dologban, „kreativitásban” megtestesül, minden forma mögött ott áll. Még Isten is ennek a kreativitásnak a testet öltött megvalósulása. Maga a formátlan kreativitás inkább folyamat, mint egy dolog vagy egy bizonyos folyamat. A Tao a végtelen és a véges egysége is. Egyrészt a megtestesült Tao mindig partikuláris és végső, másrészt a megtestesült Tao mindig részt vesz magában a Taóban is. A benne rejlő szabadság bárhol és mindenhol manifesztálódik, és többé válik, mint kifejeződései közül bármi.

Ahhoz, hogy valaki a megfelelő módon a ritmusaiban maradhasson, nyitottnak kell lennie, és nem szabad azt gondolnia, hogy megvannak a végső válaszai. Ez teszi lehetővé a Tao különféle kifejeződéseinek az együttélését. Berling szerint a Tao kínai megközelítése „bármelyik doktrína bármelyik kifejeződésének korlátairól szóló alázatosságot hordoz magában, és egyfajta nyitottságot azon tény iránt, hogy az igazságot sosem meríthetjük ki, amíg az emberi lények a változó körülmények világában élnek”. Érvelése szerint a kínai hagyományban „a vallásos egyének határozottan és alapjaiban véve ellentmondhatnak egymásnak abban, hogy egy bizonyos körülményt figyelembe véve hogyan testesülhet meg legjobban az Út, de senki sem tehet végleges állítást a Taóról”.

A véglegesség állításáról szóló efféle elutasításnak az egyik meghatározó jellemzője az alázat. A kínai folyamatfilozófiában ezt az alázatosságot a Csuang Ce Őszi áradás című fejezetében fogalmazzák meg a folyó urának öngúnya és önreflexiója által, aki azt gondolja magáról, hogy „mindenki másnál jobb”. A folyó urát Jelangnak hívják, és Csuang Ce az emberi helyzet kicsinyességének a leírásával bírálja a „jelangizmust”:

„Itt ülök menny és föld között, ahogy egy apró kő vagy egy kis fa ül egy hatalmas hegyen. Mivel láthatom saját kicsinységem, milyen okom lenne arra, hogy büszke legyek magamra? Hasonlítsd össze a négy tenger közrefogta területet mindazzal, ami a Menny és a Föld között van – hát nem olyan, mint egy kis hangyaboly egy óriási mocsárban? Hasonlítsd össze a Középső Birodalmat a négy tenger által határolt területtel – hát nem olyan, mint egy aprócska gabonaszem egy óriási raktárban?”

A kínai vallási harmonizmus második építőköve így a végtelen és kimeríthetetlen Tao hangsúlyozása és a nyitott és alázatos attitűdöt megkövetelő, autentikus élet nyomatékosítása.

 

A szövegrészlet Zhihe Wang: Folyamat és pluralizmus című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!