Miközben Jobsnak, Zuckerbergnek, Bezosnak and Musknak varázsütésre összejön minden (legalábbis néha), most vezetők milliói szeretnének hasonlóan nagy sztárként tündökölni. Mindeközben az önámítás csapdájába eshetnek, és megpróbálhatják a vállalatnál mások hatalmát korlátozni. Látva olyan példákat, mint az Amazon és a Tesla, azt hihetnénk, hogy a siker legjobb receptje, ha egy karizmatikus, jövőbelátó, elszánt vezérigazgató vezeti sikerre a szervezetet egy egyedi és megkülönböztető stratégia mentén.

Az ilyen jövőbelátó géniuszok szerepvállalását azonban a valóságosnál gyakoribbnak tüntetheti fel a média, amely rendkívül sokat foglalkozik a Bezoshoz és a Muskhoz hasonló személyiségekkel. Próbáljuk meg azonban helyre tenni a dolgokat. Senki ne higgye, hogy az MIT vagy a Harvard tömegével ontja magából az ilyen fickókat, generációnként csupán néhány ilyen zseni születik. Ugyanígy könnyű megfeledkezni arról, milyen kivételes tehetség Federer, Nadal és Ðjokovic´ a teniszben, mivel egészen véletlenül mindannyian éppen ugyanabban a néhány évtizedben játszanak. Ha abban bízol, hogy az általad képviselt szervezetet egy vizionárius megmentő emeli majd a csúcsra, az egész szektort maga mögé utasítva, feltehetően még sokáig kell várnod.

Az ilyen fickó ritka, mint a fehér holló. Ha autóipari vagy kiskereskedelmi tevékenységet folytatsz, sokkal valószínûbb, hogy egy Musk vagy egy Bezos simán bekebelez egyik szokványos felvásárlási akciója keretében,mint az, hogy egy hasonló kvalitású ember még éppen időben lép az új vezérigazgatói szerepbe ahhoz, hogy ezt megakadályozza. És ha csodával határos módon feltűnne egy Bezos 2.0, és kezébe venné az irányítást, még akkor is csak hihetetlen zsenialitással és eredetiséggel tudná leküzdeni a cégen belüli erőegyensúlyt veszélyeztető hübrisztikus fenyegetést, amely várhatóan meg fog jelenni.

Bár ritka az ilyen vizionárius, sokan mégis buzgó áhítattal, elszántan kutatják azt a fajta zsenialitást, amely képes valami igazán eredetit alkotni. Ezek után nem meglepő, hogy sokszor a vezérigazgatók kinevezéséért felelős igazgatótanácsok is szerepet vállalnak az ilyen tehetségek felkutatásában. Alapos okunk van azt feltételezni, hogy a vállalatirányítás továbbra is viták tárgya az üzleti világban. Nemrég, 2021 februárjában, a kormányzati mentőcsomagokra és a visszaeső teljesítményre tekintettel figyelmeztették az igazgatótanácsokat, hogy tartózkodjanak a komolyabb vezérigazgatói fizetésemelésektől. Az idő eldönti, hogy megfelelően működnek-e a fékek és az ellensúlyok. Mindeközben az új vezérigazgatók önéletrajzának olvasásakor és összeállításakor is ugyanaz a szelektív szemlélet érvényesül – a múltbeli diadalokat hangsúlyozzák, bármilyen régen történtek azok, a sikertelen, terméketlen időszakok felett viszont nagyvonalúan átsiklanak, és persze nem említik azokat az időket sem, amikor a kiválasztott stratégia zsákutcába vezetett.

Ha messiásként várják azt az embert, aki a vállalkozást a helyes irányba tereli egy olyan piaci környezetben, ahol – ahogy mindannyian tapasztaljuk – a siker megítélése szempontjából a legutóbbi eredmények és a piacvezető pozíció elérése számít, a belépési pénz csábítása mindkét felet elvakíthatja. Az újonnan érkező vezérigazgatót csábító jutalmakkal, prémiumokkal és részvényopciókkal halmozzák el, a fizetési csomagjuk szempontjából pedig az lesz a meghatározó, amit letesznek az asztalra. A vállalati szektor ebből a szempontból nem sokban különbözik a sport világától, ahol a legkeresettebb vezetőket próbálják elcsábítani, a nagy összegű „átigazolási díjak” (részvénycsomagok) pedig kiválóan alkalmasak arra, hogy a legjobb és legzseniálisabb embereket megnyerjék. A vállalati szektor ebben a tekintetben hasonlóan működik, mint az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság átigazolási piaca, ugyanúgy a rövid távú eredményekre fókuszál. Nem rúgtál gólt az első három mérkőzéseden? Talán itt lenne az ideje, hogy leülj a cserepadra…

 

A szövegrészlet Ben Laker, David Cobb, Rita Trehan: Az önhittség buktatói című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!