Nemrégiben az egyik barátom felhívta a figyelmemet egy szokásomra, amelyről nem is tudtam, hogy szokásom. Miután jólesően kortyolok egyet az italomból, cuppantok, és azt mondom: „ahhhh!” Biztos vagyok benne, hogy először csak poénból cuppantottam, ezáltal kifejezve, hogy milyen jólesik az ital, de mivel gyakran csináltam így, e cuppantósan kortyolós jelenetem a legnagyobb megdöbbenésemre szokássá ért bennem, és megfigyeltem, hogy már akkor is így iszom, amikor egyedül vagyok.

Mindannyian temérdek szokással bírunk – van, amiről tudunk, és van, aminek tudatában sem vagyunk. Van, amit szeretünk, és olyan is akad, amit ki nem állunk. Léteznek szeretem, illetve utálom szokások, és olyanok, amik csak úgy vannak: „Lám-lám, már megint húzok alsónadrágot!” Nem hiszem, hogy közülünk sokan töprengenek azon, hogy milyen szokásaik vannak vagy nincsenek, de egy új szokás kialakítása során igen hasznos, ha számba veszed a már meglévőket, mégpedig a következők miatt:
• Inspirálóan hat, ha megnézed, hogy mennyi nagyszerű szokással bírsz.
• Ha tisztába kerülsz azzal, hogy mik a jónak éppen nem nevezhető szokásaid, képes leszel változtatni rajtuk. Mindig hasznos időt szakítani arra, hogy jobban megismerd önmagad.
• Praktikus trükköket sajátíthatsz el, és kikerülhető akadályokat ismerhetsz fel azzal, ha megfigyeled a már meglévő szokásaidat – jól jön majd a jövőbeli szokásaid kialakításánál.

Hogy barátkozz egy kicsit az új szokásaiddal, vedd szépen a kezedbe a füzeted, és állíts össze három listát: írj le öt, rád általánosan jellemző jó szokást (olyan viselkedéseket, amelyekről nem is tudod, hogy sajátítottad el őket, de az éned fontos részét alkotják), öt olyat, amit tudatosan és sikeresen tettél magadévá, és/vagy hagytál el, és öt olyat, amin javítani szeretnél. Lehet, először azt sem tudod, hogyan állj neki a listák összeállításának, de ne add fel – hidd el, minél tovább ülsz felettük, annál jobb ötletek fognak kipattanni a fejedből. Megmutatom, hogy én mire jutottam a listáimmal:
• Öt jó szokás, amely általában jellemző rám: Rendszerető vagyok, gyorsan és következetesen kérek és mondok köszönetet, biztatok másokat, hálás tudok lenni, és már nem állok meg minden virágnál, hogy beszippantsam az illatát.
• Öt tudatosan felvett vagy elhagyott szokásom: Leszoktam a dohányzásról, reggelente felkelés után már hidratálok, naponta felhívom az anyámat, ma már gyorsabban el tudom engedni a stresszt, érzelmileg jobban ráhangolódom másokra, és több mindenben vagyok ott nekik.
• Öt szokás, amelyen javítani szeretnék: Lassítsak le, legyek aktívabb aktivista, ne nyavalyogjak, ne nyögve keljek fel a székről (eleinte csak poénból csináltam, de ma már hangosan, mások előtt is teszem), énekeljek többet.

Kutatások szerint úgy tud egy szokásunk igazán berögzülni, ha hiszünk abban, hogy képesek vagyunk megváltozni. Akár nincs még rá bizonyítékod, hogy bármilyen szokásodon tudsz változtatni, akár van, mert már próbáltad, de nem sikerült, el kell hinned, hogy menni fog, máskülönben csak ímmel-ámmal fogsz belekezdeni egy új szokásba – ha egyáltalán belevágsz.

Nézd meg az első két listádat, amelyek a természet adta jó szokásaidról és a tudatosan felvettekről szólnak. Állj meg egy pillanatra, és veregesd meg egy kicsit a válladat, amiért ilyen inspiráló, talpraesett ember vagy. Hiszen akár tudatos volt, akár nem, te döntöttél úgy, hogy ezeket a szokásokat az identitásod részévé teszed. Ez pedig azt jelenti, hogy a harmadik listádon szereplő szokásokat is képes leszel feljavítani. Akkor a legkönnyebb elhinni, hogy képes vagy valamire, amikor van rá bizonyítékod. De ha valami olyat kísérelsz meg véghezvinni, amit még nem próbáltál, vagy ha próbáltad is, nem sikerült, úgy tudod elhinni azt, hogy most össze fog jönni, ha eldöntöd, hogy hiszel benne. És ez nem is olyan nehéz, mint gondolnád.

Mi, emberek folyton arra az elhatározásra jutunk, hogy hiszünk valamiben, még annak ellenére is, hogy nulla vagy igen kevés bizonyíték szól amellett, hogy az lehetséges vagy valós. Úgy döntünk, hogy hiszünk egy istenben; úgy döntöttünk, hiszünk abban, hogy eljuthatunk a Holdra; úgy döntünk, hiszünk abban, hogy az új pasijelöltünk nem távoli, nem elérhetetlen és nem közömbös irántunk, csak azért, mert szép a karja, és van hajója. A hit nem más, mint egy izom, és amikor azon vagy, hogy apait-anyait beleadva változtass egy konokul berögzült rossz szokásodon, a hited formába lendítéséhez nem más fog személyi edzőként szolgálni, mint egy szilárd elhatározás.

Én például, amikor már nem voltam vevő a ruppótlanságra, összekapartam magamnak egy hangyányi hitet, és igyekeztem elképzelni, hogy egy napon majd pénzügyileg sikeres lehetek. Annyira gyenge lábakon állt azonban ez a csöppnyi meggyőződésem, hogy határozott döntések egész erődjét kellett köré építenem, csak hogy ne váljon köddé. Eleinte azt határoztam el, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy elűzzem a félelmeimet – kitörlöm a fejemből az imposztor komplexusomat, és világgá kürtölöm, hogy coach vagyok, létrehozok egy weboldalt, rajta egy fotóval, amelyen végre ki vagyok sminkelve, és a szolgáltatásaimért ténylegesen is pénzt kérek –, és azon leszek, hogy bebizonyítsam: amire vágyom, az lehetséges. Ez a döntés lassan, de biztosan kezdte megerősíteni azon hitemet, hogy én, Jen Sincero egy nap ki fogom tudni fizetni a nagybőröndöm pótdíját, és nem az összes pulóveremet magamra cibálva fogok gépre szállni, csak hogy ne kelljen poggyászdíjat fizetnem. Nem úgy kezdtem neki az utamnak, hogy teljesen meg voltam győződve arról, hogy pénzt fogok keresni; először csak azt határoztam el, hogy el fogom hinni, hogy ez menni fog.

 

A szövegrészlet Jen Sincero: Vagány szokások című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban!