A SIKERHEZ ELENGEDHETETLEN a vezető nagyfokú, hosszú távú elköteleződése. A korábbi fejezetekben felvázoltam, mit gondolok arról, hogy egy vezetőnek mire kell leginkább időt fordítania, és – ráadásul – hogy mennyire sok energiára és rezilienciára van szüksége, hogy kitartónak kell lennie és képesnek arra, hogy le tudjon pergetni magáról dolgokat. Ezeknek a tulajdonságoknak azonban megvan az ára! Ha sokáig szeretnél még vezető lenni, akkor mindezt fel kell tudnod ismerni és tudnod kell kezelni. Sikeres vezetővé válni, és sikeres vezetőnek maradni azt is jelenti, hogy odafigyelsz magadra – hogy a tennivalóid listáján te magad is szerepelj. Méghozzá előkelő helyen. Tisztában kell azzal lenned, hogy senki más nem fogja egyengetni a karrieredet annyira, amennyire te egyengeted, senki mást nem fog annyira érdekelni, hogy mennyire vagy sikeres, mint téged, és senki más nem fog arról sem gondoskodni, hogy az életed különböző területei egyensúlyban legyenek. Nem cinikus vagyok, csak realista – főként azért, mert mindenkit leköt a saját dolgainak intézése, és nincs ideje a tieddel foglalkozni. Egyébként meg elég hülyén is nézne ki, ha nem így lenne. Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy senkit nem érdekel a másik. De ha feltételezed, hogy neked kell gondoskodnod saját magadról, akkor már nagyon rosszul nem járhatsz. És legalább tudod, hogy valaki, akit ismersz, és akiben megbízol, rajta van az ügyön. Számítasz – és vezetőnek lenni kemény dolog. Könnyű ezt így leírni, és könnyű mosolyogni azon, ahogyan Will Smith a futógépről mesél, de álljunk meg itt egy pillanatra, mert ahhoz, hogy sikeres légy, gondoskodnod kell arról, hogy elég fitt legyél a vezetéshez. Igyekeztem eddig a pontig elkerülni a menedzsmentiparág kliséit, és kicsit hezitáltam is, ahogy leírtam ezeket a szavakat, aztán begépeltem őket, lecsuktam a gépet, kimentem sétálni egy kört, visszajöttem, újraolvastam – és úgy döntöttem, akár klisé akár nem, muszáj beszélnünk erről a témáról. Mert ha nem vigyázol magadra, és ha nem vagy saját magad számára prioritás, mindegy, hány reptéren vett könyvet olvasol el, hány coach-od van, mennyire vagy reziliens – egyik sem fog segíteni. Ha nem tekintesz magadra úgy, mint egy fejlesztendő projektre, amivel munka van, végül elégtelennek fogsz bizonyulni. Nem csak túlélni akarunk, hanem azon dolgozunk, hogy hatékonyak legyünk, hogy cselekedjünk, hogy felálljunk, ha elbuktunk, fejlődni akarunk – és mindezek közepette, még élvezni is akarjuk az egészet. A 6. fejezetben láttuk, hogy az energiád nem egy kiapadhatatlan forrás, még a Duracell-nyuszi is elfárad időnként. A rezilienciád, akármennyire magas szintű is, nem kikezdhetetlen. Ha jó vezető akarsz lenni, ha növekedni és fejlődni akarsz, akkor először is be kell tartanod, amit Szókratész az athéni piactéren mondott: „Ismerd meg önmagad”!
A könyvrészlet Chris Hirst: Bullsh*t-mentes vezetés című könyvéből származik.
A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!
