Évszázadok óta az új technológiák érkezéséhez alkalmazkodunk. Ezt fogjuk tenni mindig is. Ne félj hát a robotoktól – dolgozz velük!

Válassz egy tetszőleges számot! Két (sokat idézett) oxfordi akadémikus (Frey és Osborne, 2013) szerint az amerikai munkahelyek akár 47 százalékát fenyegeti az automatizálás veszélye az elkövetkező 20 évben. Nem, ez 38 százalék, mondják a PwC tanácsadói (Masunaga, 2017). Nem, nem, csak 9 százalék, állítja az OECD (Arntz, Gregory és Zierahn, 2016). És ha ránézünk az 1950-es amerikai népszámlálás adataira, láthatjuk, hogy az ott felsorolt foglalkozásokból csak egyetlenegyet váltott fel a teljes automatizálás: a liftkezelőét. Mindig is féltünk attól, hogy mit tehetnek velünk a gépek. Az ember azonban mégis mindig megtalálja a módját annak, hogyan alkalmazkodjon és legyen hasznos.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz egyre több minden automatizálva, és hogy egyre több, jelenleg emberek által elvégzett feladatot nem robotok fognak elvégezni. És ez a folyamat mindig magasabbra kúszik az „értékláncon”, és a fehérgalléros szakemberekhez is elér. A számítógép ma már képes lehet arra, hogy gyorsan elkészítse egy idegennyelvű szöveg többé-kevésbé használható fordítását (bár szinte biztos, hogy hiányozni fog belőle a finomság, és fennáll a kockázata, hogy elvesznek bizonyos jelentésbeli nüanszok). Jogi és könyvelési alapfeladatokat a mai technológia már biztosan el tud végezni.

És akkor ott van a mezőgazdaság. A Financial Times 2017-ben bemutatta az olvasóinak Thorvaldot, a Norvégiában kifejlesztett, csodálatos robotgépet. Thorvald, amelyet jelenleg még egy gépkezelő irányít egy botkormánnyal, „földieper-palántákat visz tálcán a gyümölcsszedő embereknek, megtakarítva nekik kilométeres gyaloglást az óriási mezőn – jelenti az FT (Chaffin, 2017). – Éjszakánként ultraibolya fénnyel siklik át a palánták felett, hogy elpusztítsa a lisztharmatot, amely egyébként akár a termés felét is tönkre teheti.”

Be fognak vajon fektetni a gazdák egy kis Thorvald-armadába, hogy gondozza a terményüket, és a begyűjtési időben felszedje a zöldséget, és leszedje a gyümölcsöt? Attól függ. Az ember még meglehetősen hosszú ideig jelenthet olcsóbb opciót. És jobb opciót is: Thorvald ugyan képes felszedni a sárgarépát, de a bogyós gyümölcs már jóval nagyobb kihívást jelent neki. Pål Johan From, a Thorvaldot kifejlesztő norvég mérnök így nyilatkozott az FT-nek: „Azt mondanám, még 10–20 év, míg olyan robotot tudunk csinálni, amely ugyanolyan gyorsan szedi [az epret], mint az ember…A málna lesz az igazi keményebb dió!” […]

Tulajdonképpen már nem az a nyugtalanító kérdés, hogy a robotok egyre emberibbé válnak, sokkal inkább az, hogy túl sok alacsony bérezésű és alacsony képzettséget igénylő munka követeli meg az emberektől azt, hogy robotként viselkedjenek. Frederick Taylor immár több mint 100 éves „tudományos vezetése” az embereket inkább működő (és némi szerencsével) hatékony gépeknek látta, amelyek újra és újra megismétlik az egyszerű feladatokat (Taylor,1911). Manapság néhány kiskereskedelmi, raktári és szállítási állás idézhet meg egyfajta XXI. századi taylorizmust, a munkát ugyanakkor számítógépek felügyelik és irányítják.

Okoskarkötők és más kütyük képesek ellenőrizni, milyen messze haladsz, és milyen gyorsan mozogsz, mit csinálsz a számítógéped monitorján, mikor és hova történnek a szállítások, és így tovább. Az emberi tényezőt veszély fenyegeti, és ki is szorulhat az állandófelügyeleti jog alól. Az embernek – a menedzsernek – kell beavatkoznia, hogy biztosítsa a munka méltóságának fennmaradását. Kiszeretné, hogy gép vagy valamilyen „platform” irányítsa? Egyébként azt tudtad, hogy a „robot” kifejezés a cseh robota szóból ered, amely kényszermunkát jelent?

 

A szövegrészlet Stefan Stern: A menedzsment mítoszai című könyvéből származik.

A könyv megvásárolható a webshopunkban valamint a Bölcs Várban található könyvesboltunkban!